Hogyan néz ki az esküvői napod a szervező szemével?

A nagy napon én általában a legelsők között vagyok talpon. Az első telefonhívás néha még reggel 7 előtt érkezik, mert valamelyik szolgáltató egy kérdéssel nyit. Ez rendben van, erre vagyok ott.

Ellenőrzöm a napirendet, még egyszer végigmegyek a listán: • Hány órakor érkezik a dekoros? • Mikor jön a ceremóniamester? • Van-e bármi, ami az előző nap óta változott?

Ha bármelyik szolgáltatónak kérdése van, vagy valami késik, én intézem el, mielőtt az bárkit megzavarna.

Amikor megérkezem a helyszínre, elkezdődik az egyik legfontosabb rész: az ellenőrzés. Végigmegyek a helyszínen, megnézem, hogy az asztalok a napirend szerinti elrendezésben állnak-e, a dekoráció úgy néz-e ki, ahogyan megálmodtátok.

Ezt nem azért teszem, mert nem bízom a szolgáltatókban. Hanem azért, mert az én szemem arra van beállítva, hogy meglássa a kicsit félrecsúszott széket a díszített asztalsorban, a megfeledkezett gyertyát a sarokban, vagy azt az apróságot, ami egy nagy napon igenis számít.

A szertartás előtt én már a helyszínen vagyok, jelzem a szolgáltatóknak, hogy minden a menetrendnek megfelelően alakul, és gondoskodom arról, hogy a pár nyugodtan, felkészülten érjen a pillanathoz.

Közben figyelek az időre. Ha a szertartás 5 percet csúszik, az még rendben van. Ha 15-öt, már számolom, hogy a vacsora időzítésébe belefér-e, és ha kell, szólok a cateringnek.

A szertartás alatt én a háttérben vagyok. Ti azt érzitek, hogy minden magától megy. Ez az érzés nem a véletlennek köszönhető.

Ez az egyik legnehezebb rész, amit a legtöbb pár nem is észlel.

Miután a szertartás véget ért, elkezdődik a fotózás, az ölelések, a gratulációk. Közben én koordinálom, hogy mikor induljanak a vendégek a fogadásra, mikor vonul be a pár a vacsorahelyiségbe, és hogyan zajlik az átmenet anélkül, hogy bárki eltévedjen vagy várakozzon.

Ha a fotós kér még 10 percet, én szólok a cateringnek, hogy toljuk kicsit a vacsora kezdetét. Ha valamelyik vendég nem találja a helyét, én megmutatom. Ezek apróságok, de épp ezek azok, amelyek összetartják a napot.

A vacsora alatt én akkor nyugszom meg egy kicsit, ha látom, hogy mindenki jól van, a felszolgálás gördülékenyen megy, és a beszédek listája kész van a kezemnél.

Közben figyelek, hogy a tortabevonulás időzítése illeszkedik-e a zene üteméhez, hogy a DJ tudja-e, mikor kell váltani, és hogy a meglepetések, ha vannak, pontosan akkor történjenek, amikor terveztük.

Az esti program alatt én a háttérben vagyok. Ha minden rendben megy, szinte észrevétlen. De ha valami nem stimmel, ott vagyok.

Amikor az utolsó vendég elköszön, és ti már csak egymást látjátok, én még ott vagyok egy kicsit. Összeszedem a személyes tárgyaitokat, átadom az ajándékborítékokat, és egyeztetem a helyszínnel, hogy másnap hogyan zajlik a bontás.

Csak ezután megyek haza.

Ti nem láttatok sokat ebből. De én ott voltam az egész nap alatt, és pontosan ez a dolgom. Ha kíváncsi vagy, milyen csomagokban érhető el ez a fajta jelenlét, itt mindent megtalálsz. A korábbi párok visszajelzéseit pedig itt olvashatod, akik átélték ezt a napot a saját szemszögükből.